Beatrix

Egy kora nyári délelőtt, mikor még alig nyeltem le az utolsó korty kávém megcsörrent a telefon. A kijelzőn Beatrix, egy barátnőm száma jelent meg s ezt már magában furcsáltam, hiszen az óra alig mutatott fél nyolcat s ez neki távolról sem volt ébredési idő.

-         Matinális vagy ma, barátném- szóltam bele a telefonba.

-         És nem csak, hanem kétségbeesett is- volt a válasz.

-         Talán szűkre sikerült a menyasszonyi ruhád?- ugrattam a lányt, hiszen alig negyvennyolc óra múlva váltani fogja a státuszt.

-         Úgy döntöttem elhagyom Giovannit.- kezdett el pityeregni Beatrix.

Rendben, tekerjünk vissza. Ki is Beatrix, meg a Giovanni? Beatrix, egy alig húsz éves erdélyi lány, aki körülbelöl másfél éve költözött át Firenzébe tanulási szándékkal, amit természetesen a politika felkentjei közé tartozó apuka fizetett. Az apát ismertem már régről, mikor matematikát tanìtott egy kolozsvári liceumban s kezdő politikusként került a szìnre. Anno, a leányai még nagyon fiatalok voltak, de már viccként azt fújta, adja meg a fennvaló, hogy azok mikor felnőnek szépek és butácskák legyenek, mint az anyjuk s akkor tutira jó férjet találnak maguknak. Apai kìvánság. Hogyha nő nevezhető dekoratìvnak, akkor Beatrix biztosan, hiszen baba arcával, káprázatos kék szemeivel és formás domborúlataival megfelel a sablonnak s bármely férfi büszkén hordaná a jobbján. S mintha ez ennyiben nem lenne elég, szépségét tetőzi a csiripelő hangja és a macskára emlékeztető mozdulatai. A természet, mondhatni, magas IQ kivételével, mindennel megáldotta, de számára túl kevésnek tűnt, ezért a múlt ősszel plasztikához folyamodott ajak feltőltés végett. És ki volt az orvos aki elvégezte a műtétet? Természetesen Giovanni, a jövendőbeli férj. Mellékesen hozzáfűzőm, a klinika fő tulajdonosa. És nem egy panelház földszintjén nyitott klinikáról van szó, hanem egy akkora terjedésűről, hogy térkép nélkül el lehet tévedni a folyosóin, az udvarára nyugodtan fel lehetne vázolni életnagyságban egy foci pályát. Csak azért, hogy megállapìtsák egy testrészről „hu, ez csúnya”, bevasalnak simán pár száz eurót. Mennyibe kerülhet hogyha azt mondják „ez ronda”?...  Mindketten azt állìtják, s mi hiszünk nekik, szerelem volt első látásra. Mellőzhető az a kis részlet, hogy a vőlegény bő harminc évvel idősebb az aránál, s eddig már amortizált két feleséget. Az első feleségtől született fia idősebb a mostani mennyasszonynál, de ez már trendi. A galambok pár hónapja intenzìven  készülnek a nagy eseményre, mindennek tökéletesnek kell lennie, a ruhától a fátyolig, a menűtől a virágokig. Szerintem, túl sok esküvőről szoló, diabéteszt okozó hollywoodi filmet nézett ez a lány és ez valósággal megtévesztette. Az apa és az új férj pofára fognak esni, mikor hónap végén megkapják a számlakivonatot. Csak a mennyasszonyi ruha magában kis vagyonba került.

-         Fárasszam magam azzal, hogy megpróbáljalak lebeszélni?- kérdeztem végül- Mit tett a szerencsétlen, aranykártyával ajándékozott meg platinakártya helyett?

-         Ne szórakozz velem!- kért Beatrix- Ez nem vicc. Komolyan elhagyom Giovannit. Már hagytam neki üzenetet a klinika titkárságán, sűrgősen jöjjön haza. Megtaláltam az xxx dévédéit.

Azt hittem rögtön lehìdalok. Pár, nem éppen teadélútánon lejátszani való film miatt akadt ki ennyire a lány? Mit fog tenni mikor a férje más nő útán fordul, nyakon keni? S ha megcsalja, elgázolja majd az autóval?

-         És ő volt a főszereplő a felvételeken- fűzte hozzá.

-         Oups- elhamarkodtam az ìtélkezést- Hogy találtál rájuk?

-         Hát, egy üres dévédére lett volna szükségem, ezért elkezdtem keresgélni a lemezek között s ìgy rátaláltam a felvételekre. Nézd, magyar csaj vagyok, a szex számomra nem tabu, mégis annyira undorìtó volt látnom őt más nőkkel. És én, hülye liba, még végig is néztem mit művel vagy műveltet azokkal a szerencsétlen butákkal. Többet banánt soha életemben nem fogok enni, az tuti. Ő filmezett és közben utasìtotta az egyik kis szajhát, hogy...

-         Kimélj meg a részletektől- kértem, nem azért, mert prűd lennék vagy azért, mert azt a férfit nem akarnám meztelenül elképzelni, hanem inkább, mert a gyümölcs fő darab a menűmben. – Mikor készültek a felvételek?

-         Pár éve.

-         Nézd Beatrix- próbáltam szépìteni a szépìtenivalót- anno még többé-kevésbé agglegény volt, nem ismerted őt, s szerintem mindaddig mìg nem probálja bevetni a ti intimitásotokba tunningként a filmecskéket, nem találok kivetnivalót benne.

-         De hogy tudta azt csinálni?-  már valósággal rapliskodott a lány.

-         Mit gondoltál, hogy szűz férjet kapsz?- csitìtottam

-         Nem, de....

-         És talán te járulhatnál fehér fátyollal az oltár elé?

-         Touché!

-         Ha annyira zavar létezésük egyszerűen kukába velük- én a nagy oktondi-  de előbb beszéld meg Giovannival is!

Még sìrdogált és panaszkodott az ara, hogy mennyire kiábrándult a vőlegényéből, többet nem bìzik meg benne, látta, hogyan bánt azokkal a lányokkal, ahogy már két feleségtől elvált, elválhat tőle is és ehez hasonlókat, de végül mire befejeztük a beszélgetést sikerült picit lenyugtatnom. Mivel nem hìvott többet aznap, este ìrtam én neki egy üzenetet, miben érdeklődtem, lesz-e még szombaton esküvő? Csak annyit válaszolt „ha ha ha, igen”

Szombaton ősszegyűlt a dìszes társaság. Természetesen, már a mennyasszonyt is bevezették a templomba mire én megérkeztem, de észrevétlenül előreosontam a számomra fenntartott helyre. Az észrevétlent úgy kell értelmezni, hogy még az ifjú pár is rámbiccentett. De semmi szokatlan ebben. Beatrix valósággal lélegzetelállìtóan gyönyörű volt, nem csak a teljes csapat esztétikus munkája miatt. Smink nélkül is éppen úgy  ragyogott volna. S a ruhája (annak aki meg tudja engedni, hogy csekély egy évi fizetést kidobjon) megérte a pénzét. Nála szebb menyasszonyt kevesen láthattak eddig. Mikor a pap elmondta az „ásó, kapa és a nagy harang válassza el őket” fajta szöveget, hallkan hozzátettem és „új dévédék”. Szándékomhoz képest hangosabbra sikerült. A mennyasszony felkacagott, a vőlegény elpirult, a pap értelmetelnül, a barátnők kérdően néztek rám, s erre mit tehettem? Semmi-t legyintettem.

Őrülten kiváncsi voltam arra, mivel tudta meggyőzni a férfi Beatrixet, hogy ne fújja le az esküvőt, de ki kellett várjam a megfelelő alkalmat, hogy megkapjam a választ. Végül az újdonsűlt feleség volt az aki kiráncigált hallótávolságon kivülre a legalább tìz tucatnyi meghìvott közül.

-         Nos, mondjam én vagy kitalálod?- kérdezte

-         Ékszerre, járműre vagy egy halvány nevű, sötét szìnű hitelkártyára saccoltam.- mondtam mosolyogva.

-         Oh, ezt sértőnek tartom!- tette a haragost-  Azt gondolod, hogy ilyen dolgokért eladnám magam?

-         Ok, mit kaptál az új férjedtől?

-         A szerelmét... és az ötven százalékát az ő részének a klinikából.

-         Ez igen (euró milliókat érő) szerelem!

Az após boldogan ölelte kortársbeli új vejét, s most már megkönnyebülten szusszanhatott, hisz a nagyobbik lányát leìrhatta a számlájáról. De még ott van a kisebbik, aki alig két hónap múlva tölti a tizennyolcat és születésnapi ajándékként mellnagyobbìtást kért. Mondhatni, magasra tőr a lány, s már előre sajnálom a kiszemelt klinika tulajdonosát.